2010. október 21., csütörtök

Derékmelegítő

A mai egy kényszervarrás volt. Na jó, azért rosszul nem esett még véletlenül sem. A helyzet az, hogy most kényszerszabadságon ülök itthon. Dolgozgatok itt is, csak alapjáraton, mivel a munkám szíve a dokumentáció a munkahelyemen fagyoskodik. Kedden munkaszünetet rendelt el a munkáltató, mivel a hőmérséklet fűtés hiányában nem éri el a törvényben foglalt minimális értéket (megjegyzem, hetek óta nem éri el, de ez csak most lett ilyen fontos, a hivatalos fűtési szezon kezdetén). Szóval itthon ülök és a hetek óta tartó fagyoskodástól a derekam majd leszakad, úgy fáj.
Így ma megvarrtam egy derékmelegítő prototípusát. Ez a csüngő izé az: :-)
És így néz ki felvéve:

Van egyébként ilyesmim, de az a helyzet, hogy nem vagyok egy karcsú leányzó, így olyan gyönyörűen felpenderedik, hogy nem is véd semmit. Divatos, de semmit nem ér.

A kényszerszabi egyébként pont kapóra jött, mert éreztem már egy ideje, hogy nagyon nincs rendben a vérnyomásom. Egyre többször fájt a fejem, és ami a legrosszabb, hogy nagyon sokszor, naponta és éjjelente többször is éreztem azt, hogy majd kiugrik a szívem a mellkasomból. A családorvosunk a szomszéd utcában rendel, ezért tegnap fogtam magam és átsétáltam. A vérnyomásom 180/120!!! volt, kétszer is megmérte, mert nem hitte el. Úgyhogy a gyógyszerszedés itt már eldöntött kérdés lett. Vár még rám egy általános kivizsgálás és a neheze, hogy elkezdjek a súlyomból leadni. (Nem mentegetőzés, de az a véleményem, hogy nincs arányban a magas vérnyomásom mértéke a súlyfelesleglegemmel). Csak azt nem tudom mikor éljek egészségesen???? Sokat dolgozok, eldöntöttem hogy leadok a munkából, és most az a helyzet állt elő, hogy nem tehetem :( Félek hogy ez az egész az egészségem kárára fog menni.

***UPDATE***
Október 28-án dél körül végre lett fűtés. Bár a derekam azóta sem hálás, bármilyen meleg van...

2010. október 17., vasárnap

...

Nem vagyok egy jó időgazdálkodó. Megint eltűntem mint az a szürke szamár...
És nem is nagyon csináltam semmi közölhető dolgot. Élek. A munkámnak és a tanulásnak. Nem tudom mennyire normális dolog ez, de kezdem úgy érezni hogy nem nagyon. Munka: kell. Tanulás: belső kényszer, úgy érzem. Az angollal már nem állok annyira hadilábon, mint a nyelvvizsga előtt, a nyáron viszont beiratkoztam egy OKJ-s jogi asszisztens képzésre. Szeretek oda járni, imádom, de tanulni is kell. Körvonalazódnak a terveim, de úgy érzem sosem érek a végére, pláne hogy munka mellett csinálok minden mást. Ha annak idején jobban megfogadom a szüleim tanácsát a tanulásról (gondolom nem kell mondani mi az a tanács:-)) akkor most minden valószínűséggel nem ezen filozofálgatnék. Csak megőrülök az időhiánytól!!!!

A varrogatást azért nem felejtettem el, sőt hiányzik is, olyan ez mint egy gyógyító terápia. A tesóm hozott is Németországból nekem nagyon szép újságokat, majd mutatom őket :-)